2012.01.27. 17 óra. Pécsi Galéria és Vizuális Művészeti Műhely.

 

 

 

A kiállítást megnyitotta:

MOGÁN Orsolya

művészettörténész

 

 

 

 

 A   P é c si   G a l é r i a   i d e i  e l s ő  k i á l l í t á s a.

Elkezdjük , méghozzá  egy olyan fiatal művésszel , aki ugyan Nagykanizsai születésű  ,de  1988 óta   élete  Pécshez  kötődik.
Előbb a Művészeti  Szakközépiskolában , majd a JPTE Művészeti Kar, Festészet Szakán végzett , Valkó László tanítványaként. Ezután  néhány év müncheni  Ösztöndíjas év következett , majd hamarosan abban az iskolában  tanított már , amelyből indult a pályája. 2009-ben  DLA-fokozatot szerzett , közben már  tanít az egyetemen , ahol 2010-től adjunktus.
Sikeres kiállító művész , díjak , ösztöndíjak tanúskodnak erről, egyéni  és csoportos  kiállításokon – köztük a  Pécsi Galéria által szervezetteken is – hangos sikereket arat   itthon és  külföldön egyaránt.
Bár mindig adott  tematikus címet a kiállításainak , de a 2011-2012-es év  tárlatainak  címei  jól fejezik  ki , hogy elérte azt az életkort , mely kellő mennyiségű és minőségű munkát jelent s abból lehetséges már válogatni , hogy megláthassuk azt az alkotói potenciált , kvalitásokat , melyek  rá oly nagyon jellemzők. Azt hiszem a legfontosabb dolog vele kapcsolatban , hogy  ERNSZT Andrásnak már „ernsztandrási –jegyei” vannak , stílus, technika , struktúra  „ernsztandrási”, a képi elemek egymáshoz való viszonyai  sajátos  lírai  megfogalmazásban  jelennek meg  munkáin. Dimenziókat látunk  , melyek sokszor tűnnek kissé kaotikusnak  , de ha a néző  elmerül a látványban  képes lesz meglátni a  művész által  sugallt  mondanivalót.  (Gamus Árpád )

 

Hogy  mennyire  igaz  ez az előbbi mondatfolyam ,igazolásul álljon itt  Havasréti  József  katalógusszövegéből egy részlet:
„Ernszt erős absztrakciós képességgel és elemző hozzáállással ismeri fel és variálja a természeti jelenségekben rejlő immanens formákat és egyúttal szimbolikus tartalmakat. A nagyfokú gondossággal kimunkált és nagyfokú tudatossággal használt organikus alapformák karakteres vizuális nyelvet alkotnak: egyrészt a teljes kép-kompozíciók alapegységei, másrészt a művész munkásságában és sorozataiban mindig felidézhető, mindig variálható vizuális nyelvezet összetevői. A képeken látható természeti világ ezért nem is maga a természet, hanem a természet jelein keresztül felidéződő szimbolikus univerzum.”

(Havasréti József: Ernszt András festményeiről, 2011)