Mi épül a Kossuth téren?  - interjú Tóth Zsolt ásatásvezetővel

Mi épül a Kossuth téren? Ki az építtető?

Az osztrák WIPARK AG leányvállalata a pécsi székhelyű WIPARK-KONZUMPARKOLÓ Kft, mint beruházó 270 autó befogadására alkalmas kétszintes mélygarázst építését tervezi. A térfelszín kialakítását nem a mélygarázs beruházója végzi, ez bekerült az EKF térrehabilitációs programjába. Az Önkormányzat elhatározása szerint egy olyan területet alakítanak ki, amely rendezvények megtartására is alkalmas lehet. A program egy egységként kezeli a Hal tér, Fürdő utca ideérő szakaszát és a Kossuth teret is.

Miért volt szükséges a régészeti feltárás?

A törvény értelmében minden olyan területen, ahol ismert régészeti lelőhely van és azt az építkezés veszélyezteti vagy megsemmisítené, előzetes régészeti feltárásra van szükség.

Ki végezte a régészeti feltárást?

Baranya Megyei Múzeumok Igazgatósága Janus Pannonius Múzeum.
 

Mekkora volt a feltárandó terület?

Az építkezés első üteméhez kapcsolódóan kb. 3000 m²; a második ütemnél (Konzum előtti terület) a földmunkák során régészeti szakfelügyelet lesz, feltárás csak akkor, ha szükséges. (A Konzum építésekor a területet erősen megbolygatták.)

Ki volt az ásatás vezetője?

Tóth Zsolt; Munkatárs: Kárpáti Gábor; Konzulensek: Búzás Gergely és Gábor Olivér.

Mikor kezdődött és meddig tartott az ásatás?

2008.02.25. – 2008.07.22. közötti időszakban.

A régészek miatt csúszik-e a mélygarázs építése?

Nem, a régészeti feltárás időtartama benne volt az építkezés ütemtervében. Sőt a terület körbecölöpözésének és a régészeti tevékenységnek a részbeni párhuzamosítása elviekben időnyereséggel jár az építkezés javára.

Mire lehetett számítani előzetesen?

Kárpáti Gábor korábbi Citrom utcában végzett feltárásai alapján számítani lehetett arra, hogy a 2-3. századi római kori Sopianae erre a területre is kiterjedt, így római kori településmaradványokkal számolni lehetett.
Kárpáti Gábor korábban a klinika udvarán későrómai-koranépvándorláskori sírokat tárt fel, így temetőre is lehetett számítani.
A tér a középkori város területére esik, így középkori településmaradványok is várhatóak voltak.

A római kori település több fontos közlekedési útvonal találkozási pontjában fekszik. A 3. század végén, Diocletianus alatt két részre osztott Pannonia Inferior É-i feléből létrehozott Valeria tartomány polgári közigazgatási központja lett.
A város korábbi történetéről kevés biztosat tudunk. A legkorábbi leletek első század végi római megtelepedést valószínűsítenek. A város ez idő szerinti közjogi helyzete nem ismert, csak feltételezhető, hogy Hadrianus (117-138) alatt kapta meg a városi rangot, ekkor lett municipium.
A római kori település a mai belváros területén feküdt, a 4. században az ekkor épített városfallal körülvett, mintegy 400x500 méter nagyságú területre szűkítik le (Ferencesek u.-Irgalmasok u.-Nagy Lajos kir. u.-Várady Antal u. által határolt terület).

Milyen mélyre kellett ásni a régészeknek?

A régészek a bolygatatlan altalajig ásnak, amely a téren, a mai felszíntől számítva, 2-2,20 m mélyen van. A tér aszfaltburkolata alatt újkori-modern, többnyire erősen bolygatott, feltöltődés van, amely a régészet számára „haszontalan” föld. Ezt munkagéppel szedettük le. Ennek vastagsága (az aszfalttal együtt) 1-1,20 m. Az ez alatti, mintegy 1 méter vastag rétegződést tártuk fel. Ez kb. 3000 m³ tömör föld kézi munkával való kiásását jelenti.

Hogyan történt a tér régészeti kutatása? Miből tevődött össze a régészeti munka?

Szelvényes módszerrel dolgoztunk. Ez azt jelenti, hogy (jelen esetben) 10x10 m-es területeket (szelvények) mélyítettünk ásónyomonként. A szelvények között 1 méter széles tanúfalakat hagytunk, amelyek arra szolgáltak, hogy látni lehessen bennük az egymás utáni korok rétegződését.
Minden ásónyom után megnyestük a felszínt. Ha abban régészeti jelenség (gödör, árok, fal, sír, kemence...) volt látható, akkor a mélyítés leállt, elkezdődött az objektum kibontása, tisztítása. Az objektumokról rajz és fotódokumentáció (metszet- és felszínrajzok) valamint szöveges leírás készült. A rajzokat szinteztük és beillesztettük egy koordinátarendszerbe. Az előkerült tárgyi leleteket ásónyomonként, betöltéstípúsonként vagy objektumonként zacskókba elcsomagoltuk.
(Az előkerült leletek túlnyomó többsége edények töredékei, ezenkívül különböző fémtárgyak (töredékei), üvegdarabok, fémpénzek, településeknél általában rengeteg állatcsont kerül elő. Egész, ép tárgyakat jó eséllyel sírokban és kutakban lehet találni.)
A leletek a mosás után a restaurátorokhoz kerülnek, akik a törött tárgyakat (elsősorban kerámia és üveg) összeragasztják, kiegészítik, a fémtárgyakról leszedik a korróziót. Ezt követően a tárgyak a múzeum gyűjteményébe kerülnek, be lesznek leltározva. A szebb darabok kiállításra is kerülhetnek. A rajzokból összesítő alaprajz készül.
A dokumentáció és a leletek alapján hátra van még az értékelés, értelmezés, kronológia megalkotása. Minél több az információ és adat, annál pontosabb lehet ez, azaz minél nagyobb a feltárt terület, annál pontosabb információkkal lehet szolgálni.

Van-e valami szenzációs lelet?

Tisztában kell lenni azzal, hogy a régészek nem kincskeresők, a régészek célja nem az, hogy elásott kincseket kutassanak fel, „értékes” leleteket találjanak. Véletlenszerűen kincsleletet is előkerülhet, de ez nem gyakori.
A régészet tudományos tevékenység. A célja, hogy feltárja, dokumentálja és értelmezze az előkerült régészeti jelenségeket (árkok, gödrök, falak, kemencék, sírok…), összegezve: gazdagítsa az adott területre, településre vonatkozó történeti ismereteket. (Amíg a történész elsősorban az írott forrásokra támaszkodik, addig a régész elsősorban a jelenségekből és tárgyi leletekből „olvassa ki” a múltat.

Őskor - középső bronzkor

A mészbetétes edények kultúrájának népéhez tartozó hamvasztásos temető kilenc sírja került elő a tér középső és laposabb keleti felén. A sírok részben a barna kavicsos réteg alatt jelentkeztek, részben ebbe ásták bele. Egy részük római és középkori-törökkori objektumok által bolygatott. A sírgödrök formája téglalap alaprajzú lekerekített sarkokkal. A gödör közepére, kis kupacba helyezték a máshol elégetett elhunyt hamvainak maradványait (csontszilánkokkal kevert föld, egy esetben emellett még hamvas föld). Ezt edényekkel rakták körbe vagy helyeztek mellé (edényszámtól függően). A mellékelt edények száma 1-12 darab között változott. Néhány esetben talán törött edények is kerültek a sírba. Az egyik sír egy lovas temetkezés. Egy eltemetett ló feje alatt két darab edény volt elhelyezve. A lócsontváz mellett egy csikó volt elföldelve. A lelet Baranya megyében eddig egyedülálló.
A kultúrához tartozó (szórvány)leletek a város több pontjáról ismertek, a temetőhöz tartozó település helye nem ismert.

Római kor

A római kori település (Sopianae) több fontos közlekedési útvonal találkozási pontjában terült el. A 3. század végén, Diocletianus alatt két részre osztott Pannonia Inferior É-i feléből létrehozott Valeria tartomány polgári közigazgatási központja lett.
A város korábbi történetéről kevés biztosat tudunk. A legkorábbi leletek első század végi római megtelepedést valószínűsítenek. A város ez idő szerinti közjogi helyzete nem ismert, csak feltételezhető, hogy Hadrianus (117-138) alatt kapta meg a városi rangot, ekkor lett municipium. A római város egy bennszülött kelta telepből fejlődött ki. A római megszállás előtti időszakból származik egy kelta ezüstpénz.
A római kori település a mai belváros területén feküdt, a 4. században az ekkor épített városfallal körülvett, mintegy 400x500 méter nagyságú területre szűkítik le (Ferencesek u.-Irgalmasok u.-Nagy Lajos kir. u.-Várady Antal u. által határolt terület).

Az előkerült jelenségeket illetően a római kor a hangsúlyos, négy periódusát sikerült elkülöníteni a koron belül:

1. A rómaiak a terület birtokbavételekor, megtelepedésükkor tereprendezéssel tették lakhatóvá a területet. Ehhez hozzátartozott a vízelvezetés megoldása is. Az előkerült árkok egy része ide sorolható vízelvezető árok. Időben ez a Kr.u. 1. század második fele – a 2. század.
A korszakhoz több cölöpszerkezetes építmény mellett egy kisméretű (4,20x1,5 méter), téglalap alaprajzú, kőalapozású épület is idesorolható. Több sütő- és egy majdnem teljesen ép edényégető kemence is ezen időszakhoz tartozik. A nagyszámú cölöplyukaknak csak egy része köthető épületekhez, egy részük valószínűleg kerítéshez tartozott, a többi funkciója nem meghatározható. A legkorábbi, tisztítás nélkül meghatározható érem Hadrianus kori.
Az ásatási terület több pontján kocsinyomok voltak megfigyelhetők a kavicsos altalajban. Az egyenetlen felszínrészleteket döngölt kaviccsal tették egyenletes felszínűvé. K-Ny és ÉK-DNy irányú útvonal volt meghatározható.

2. Kőépületek visszabontott alapfalai és épülethez tartozó belső járószint maradványok kerültek elő. (Hasonló kőépületeket talált korábban Kárpáti Gábor a Citrom utcában.) Építésük a Kr.u. 2. század végére – 3. század elejére tehető (Severus kor). A tér területén a római kori Sopianae kőépületei álltak. A tér ÉNy-i részén egy többhelyiséges kőépület alapfalai, helyenként felmenő falának alja került elő. Foltokban megmaradt az épület habarcsos járószint alapozása is. Az épületet egyszer biztosan átépítik, kiegészítik. Az épület területéről került elő egy Fortuna  istennőt vagy Abundantia megszemélyesített alakját ábrázoló freskótöredék, amely eredetileg az egyik helyiség falát díszítette. Ugyanabból a helyiségből egy kőbe faragott sas is napvilágot látott, amely az épületet díszíthette (talán oromzatdísz). Az épület falait, feltehetőleg a Diocletianus kori építkezésekkor, tudatosan visszabontják. Ezen időszakhoz tartozik a tér ÉK-i részén előkerült „L” alakú, szintén visszabontott falmaradvány valamint a tér DK-i részén talált, szintén „L” alakban megmaradt falalapozás. A K-i és Ny-i oldalon talált épületek tájolása nem egységes, mintegy 20-25 fok eltérés mutatkozik.
Erre a korszakra tehető egy épített út előkerült részlete is.

3. A 3. század végén, Diocletianus alatt Sopianae Valeria tartomány polgári közigazgatásának székhelye lett. Ez nagyarányú építési és átépítési tevékenységgel párosult. A város területét ekkor lecsökkentik, megközelítőleg 400x500 méter nagyságú területet városfallal kerítenek körül. A K-i városfal a Citrom utca keleti végén került elő, így a Kossuth tér területe ekkorra a városon kívülre esett. A kőépületeket az alapozás szintjéig visszabontották, a kőanyagot felhasználták a városon belüli építkezéseknél. A terület amolyan szuburbiumként funkcionált. A város körülkerített területén a tehetősebbek laktak, a szegényebbeknek (és valószínűleg a betelepített idegeneknek) a városfalon kívül jutott hely. Az időszakhoz cölöpszerkezetes épületek, kemencék, árkok, kisebb-nagyobb gödrök valamint egy téglaalapozásos épület „T” alakú fűtőcsatornája tartozik. Az alapozás alatt egy Licinius kori bronzpénz került elő. A településrész valamikor a 4. század középső harmadában szűnhetett meg.

4. Gyakori jelenség, hogy a felhagyott településrészt a későrómai korban egy idő után temetőként használják tovább. A Kossuth tér területén is ez a jelenség játszódott le. A városfal előtti területen (a tér Ny-i részén) összesen 194 darab csontváz került elő, melyek a 4. század második felére – 5. század elejére keltezhetők. A téglasírok és az egyszerű földsírok aránya kb. 1:5. A sírok többsége K-Ny (ill. ÉK-DNy) irányban tájolt, kisebb részt Ny-K, de előfordult D-É és É-D tájolású sír is. Néhány esetben egy sírgödörbe egyszerre több halottat is elföldeltek – általában anyát és gyermeke(i)t. Viseleti tárgyat a sírok többsége tartalmazott, főképp a női sírokban volt megfigyelhető (karperec, fülbevaló, csat, gyűrű, nyaklánc), a férfi sírokban ritkább (csat, hagymafejes fibula, szíjveretek, egy esetben vaskés vagy tőr). A leggyakoribb viseleti tárgy a mindkét végén kígyófejben végződő nyílt bronz karperec többnyire a jobb alkaron, néha a balon is. Ehhez társult általában a női síroknál a bal karon több csont karperec. A többi viseleti tárgy sokkal ritkább. A melléklet nagyon ritka: néhány sírban 1-2 bronzpénz. Az eltemetettek között magas a gyereksírok aránya, de a fogazat épsége alapján a felnőttek többsége is fiatalon hunyt el. Szembetűnő jelenség, hogy az előkerült sírok mintegy negyedénél az elhunytat félig-meddig oldalra fordítva, felhúzott térddel temették el, néhány esetben egyértelmű a zsugorítás. Az eltemetetteknek (legalább) egy része idegen etnikumú lehetett. Az anya-gyerek közös sírok és az ép fogazat alapján feltételezhető, hogy az itt eltemetettek jó részével valamilyen betegség, járvány végezhetett. Erre utal az is, hogy az egyik téglasírba eltemetett személyt habarcsos-homokos masszával öntötték le, fedték be. Szintén egyedinek számít egy D-É tájolású, sír, melynek halottját hasra fektetve temették el a temető szélén.

Népvándorláskor
Néhány pecsételt kerámiadarab alapján elképzelhető, hogy koranépvándorláskori (5-6. század) germán népelemekkel is számolhatunk a területen. Régészeti jelenség a korszakhoz nem köthető.

Középkor
Mivel az ásatási terület a középkori város területére esik, sűrű beépítettséggel lehetett számolni. Épületmaradvány, összesen kettő, a tér DNy-i sarkában került elő. A két téglalap alaprajzú épület a Siklósi kaputól É-i irányban vezető út K-i oldalán állt, egymás mellett. Mindkettő alápincézett, az északabbi épület pincéje eltömedékelt, a délebbi épület pincéje részben tömedékelt, részben betöltődött, teljesen ép, építését nem fejezték be. A téren több középkori épület nem került elő. Az épületek szinte teljes hiányára kétféle magyarázat adható: (1.) A Kossuth tér már a középkorban is térként funkcionált, a Siklósi kapuhoz közeli terület vásártér lehetett. (2.) A terület egy kolostor gazdasági udvara volt.
A beépítetlen téren különböző méretű és nagyságú tároló vermek, kutak és gödrök kerültek elő, melyeket egy idő után szemetesgödörként használtak tovább és feltöltöttek. Ezek alátámasztják, hogy a tér területének a középkor folyamán gazdasági funkciója lehetett. Feltűnő a kutak magas száma a tér nyugati részén. A gödrök kora a leletek alapján: késő középkor – törökkor (15-17. század). A gödrök több esetben vágják egymást, azaz nem egy időben használták az összeset. A kutak/vermek alaprajza a legtöbb esetben kör, előfordul néhány négyszögletes alaprajzú is. A nagyszámú kút az altalaj kedvező összetételével magyarázható: a felső 2-3 méter erősen kötött kavicsos, agyagos anyag, amiben a kutak oldala nem omlott be. Alatta viszont pannon homok jelentkezik, aminek egy idő utáni beomlása újabb kút kiásását tette szükségessé. A néhány nagyméretű, 4-5 méter mély eredetileg anyagnyerő (agyag - homok) gödör volt, a későbbiekben ezek is szemetesgödörként szolgáltak.
Kevés Árpád kori kerámia ugyan előkerült a szürke, humuszos rétegből, de a korszakhoz köthető objektumot nem sikerült azonosítani.

Tárgyi leletek
A római kori településhez kapcsolódó kerámiaanyag mennyisége relatíve csekély, időben lefedi az egész római kort. Figyelemre méltó, hogy nagyon kevés a terra sigillata és az egyéb importárú is. Sok a római kori bronzpénz (~150 db), a legkorábbi Hadrianus kori, a többség a 3. század végére-4. század első felére datálható kisbronz. A bronz, vas és üvegleletek száma csekély. A római kori leletek közül kiemelendő egy harmadlagos helyzetben talált oltárkő, egy sast formázó épület dísz. Külön említést érdemel egy freskótöredék, amelyen Fortuna istennő vagy Abundantia megszemélyesített alakja látható.
A késő középkorból-törökkorból nagymennyiségű a kerámiaanyag mind a szürke humuszos rétegből, mint a későbbiekben szemetesgödörként használt kutakból és tárolóvermekből, a gödrökben sok az állatcsont is. A középkori-törökkori kutakból mintegy kéttucat ép vagy közel ép edény  került elő, a középkori épület pincéjéből négy egész malomkő látott napvilágot. Az Árpád kori anyag kevés, kiemelendő egy bronzbuzogány. Az ipari kerámia relatíve szintén sok, több ép kályhaszem mellett kályhacsempetöredékek is jelentkeztek. Gazdag az üveganyag, kiemelendő egy ép kettőskónusos palack.
A szürke rétegből néhány középkori ezüstdénár is napvilágra került. Külön ki kell emelni azt a 16. század közepére datálható kincsleletet, amely az egyik szemetesgödörként használt tárolóveremből került elő. A mintegy 200 darab I. Ferdinánd ezüztdénár egy bőrerszényben került a gödörbe, a lelethez tartozik 6 db V. Károly ezüzttallér is.
Szintén külön említést érdemel egy Pál apostolt ábrázoló későromán-koragótikus stílusú kőfaragvány.

Az előkerült falak veszélyeztetik-e a mélygarázs megépítését?
Az ásatás területén előkerült római falmaradványokat az Ásatási Bizottság javaslata alapján, a Kulturális Örökségvédelmi Hivatal engedélyével az építkezés kivitelezője elbonthatta.
A középkori falak, szintén engedéllyel, elbontásra kerültek. A teljesen ép pince megmaradt, bemutatásra kerül.

Pécs, 2008-07-28

Tóth Zsolt
ásatásvezető